palermo címkével jelölt bejegyzések

Milyen 4-0? # Milan 4-0 Palermo

Olyan rég volt, hogy talán igaz se volt. És mégis. A Milan megverte, és 4-0-ra verte meg a Palermót. Kész sci-fi azok után, hogy megbízhatóan éppen csak egy kicsivel tudtunk eddig nyerni szinte kivétel nélkül, elég csak ránézni a gólkülönbségünkre. Mi lehetett most más, ötletem nincs. De azért csak jól van ez így, lehet, hogy a fiúk tudtak valamit, netalántán a Don megsejtett valamit, és meglepte magát egy KO-győzelemmel így a legutolsó meccsén. Hajtás után visszafogott örömködés.  Continue reading

°31 Giornata: Milan-Palermo – Repetitio est mater studiorum

A múlt heti arcoskodás és sima-győzelem-várás után pont azt kaptam az arcomba, amit kértem. Jófajta 1-1 lett, de szerencsére itt a lehetőség a javításra. Most az utolsóelőtti Palermo ellen mutathatjuk meg, merre az arra, ráadásul a San Siróban, szóval elvileg mi vagyunk az esélyesek. Hogy a gyakorlatban így lesz-e, arra vasárnap délután kapjuk meg a választ.

Eh

Continue reading

Palermo – Milan 1-2 // Vannak kérdéseink

A győzelmet, és az ezáltal megszerzett három pontot nem feledve, korántsem lehetünk elégedettek azzal amit letett az asztalra a csapat vasárnap délben. Ha korrektek akarunk lenni, akkor ez csak a meccs úgy háromnegyedére igaz, de igazából a maradék időben se azt nyújtottuk ami ez a bűngyenge Palermo ellen elvárható lenne egy dobogós Milantól. Viszont amíg ez (is) elég a három pont(ok)hoz, addig mi ezzel egyebet nem tudunk kezdeni, csak örülni neki, mert akárhogyan is, de Montella csapata jelenleg a harmadik legjobb olasz gárda, legalábbis az eredményei alapján. lapadulapalermo Continue reading

Vár állott, most kőhalom # Palermo v Milan

A katasztrófaturizmus kategóriájába tartozik ez a szicíliai látogatás, kedves Olvasók, de még így sem kötelező a három pont, bármennyire is ultra cefet hullaszar jelenleg ez a Palermo. Valóban, a Rosanero ebben a szezonban nem csak simán gyalázatosan ótvar, hanem abszolút szinten kegyetlenül siralmasan szánalmas: eddigi öt hazai meccsüket kivétel nélkül elveszítették, két rúgott gól mellé 12-t nyeltek be csak úgy lazán. Zamparini papát valószínűleg utolérte az öregség, hogy nem rúgta még ki páros lábbal De Zerbit, de a Barbera népét sem értem, már rég úgy el kellett volna picsázniuk vizes törölközőkkel ezt a kutyütő bandát, hogy karácsonyig még a leülésnek a gondolatától is fejhangon visítsanak. Hajtás után megágyazó gondolatok.

Ez még a 2006-os helyi derbyn készült

Ez még a 2006-os helyi derbyn készült

Continue reading

Jön még kutyára dér # Palermo v Milan

Komák, már jó rég nem írtam nektek, ami nem biztos, hogy akkora nagy probléma – nektek, igaz, nekem se lenne, ha nem az lenne a dolog hátterében, hogy egész nap dolgozom. Mindegy. Meccset idén nem nagyon láttam, leszámítva a dicsőséges római döntetlent. Az már idén volt, ha minden igaz. Azóta viszont legyalultuk a Fiorentinát, ikszeltünk Empoliban, és előnyt szereztünk Sándorfalva ellenében is, hogy mintegy ráadásként széjjelcsapjuk az Intert. Daliás idők. Elvileg most nagyon megy, ennek ellenére a nagy többséget sem lepné meg egy szicíliai döntetlen szerda estére. Hajtás után színtelen-szagtalan felvezető.

Dizájnos

Continue reading

Nem értem, a brazilok miért nem mosnak hajat tíz napig // Milan-Palermo 3-2

milan_palermo

Megvan a második hazai, és ez megint egy újfajta-féle Milan volt: persze nehéz beállni, és azt hozni az egész szezon minden meccsén, de egyelőre még nagyon keressük magunkat – ugyanakkor valami mintha tényleg pislákolna, de ezt lehet csak az mondatja velem, hogy van egy újabb győzelmünk. Ettől függetlenül nem értek néhány dolgot. Continue reading

Plutarkhosz nyomában

Csak a Madonnina kegyeinek szólt a múlt heti fellángolás, vagy tényleg komolyan vesszük magunkat innentől? Akár ennyire is redukálhatnánk a holnap esti métával kapcsolatos felvezetőnket. Érzelmi okokból azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne szórjuk tele sallangokkal teljesen feleslegesen a felületet. Így is lesz, széép-naagy tőrténelmi összefüggés környezetbe helyezzük a dolgokat, a nagy római blogger előd-példakép mintájára, igaz, mi nem olyan csiribiri emberekkel foglalkozunk, mint Thészeusz vagy Romolus, hiszen itt van nekünk Szinyó meg Pippó, akik nem olyan piszlicsáré dolgokkal foglalkoznak, mint holmi városalapítások. (Hanem mivel is???) 

Lassie és Kaká. Mind a két esetben szorítottak az érzelmi okok, azonban végül is értékesítésre kerültek, mert kellett a pénz kenyérre. Akkora szívük volt, hogy komoly viszontagságokat vállalva visszatértek előző gazdájukhoz – teljesen ingyen. Kaká sajnos nem tudta visszanyerni régi formáját – nagy kár, hogy Lassie esetében odáig már nem tartott a könyv, így nem tudhattuk meg, a jeges téli kintalvások után is olyan vagányul tudta-e sodorni a spanglikat kis gazdájának, ahogyan régen.

Continue reading

A nyuszi elhozta a malacot, a tojások még elég zsibbadtak

Emberek, nyertünk, 2-szer egymás után, most ráadásul idegenben! Határozottan úgy tűnik, hogy kezdjük összekanalazni magunkat a totális szétcsúszásból, és aprócska lépésekkel átevickélünk a középcsapatlét naposabb oldalára. Magát a meccset kár lenne sokáig elemezni, két korlátozott képességű gárda közül a jobban koncentráló nyert, ezzel visszavágtunk az őszi kiütéssel felérő hazai blamáért. Menez penge, Cerci kellett, hátul Palettáék megúszták eggyel, és ennyi a recept, Pippo Inzaghi győztes hadvezér. Hajtás után locsoljuk tovább a kölnit.

Győzött a csapat!

Continue reading