Egy ködös estén 0-0-val zártuk 2016-ot a Serie A-ban. Nagyjából ennyire is volt izgi a meccs, mi szürkék voltunk, az Atalanta meg masszív. Ebből az évből csak a Szuperkupa maradt, ahol már az odaúttal is problémák akadtak, de előtte még jöjjön néhány gondolat a lombard derbiről.
Elég frusztráló meccsen vertük le a Crotonét, de a lényeg, hogy csak sikerült. Kellett ehhez jó adag tökölés, két pontrúgás utáni gól, de leginkább Gyula. Elszánt volt, küzdött, összehozott egy tizenegyest, majd a végén a győztest is beverte, oltári nagy pacsi, nagyon kellett.
acmilan.com, Força Chape
Ha kicsit megkésve is, de érkezik a derbi-értékelő. Még szerencse, hogy nincs hétközi európai elfoglaltságunk. Fain meccs volt, Suso-duplával, döntetlennel, telt házzal, speckó Silvio-koreóval. Szóval röviden sok minden rendben volt, a továbbiakban erről bővebben, és egy kicsit arról is, mi nem klappolt annyira.
acmilan.com
Krasnaja azzal vezette fel a meccset, hogy most nincs kötelező, ebben pedig mélységsesen egyetértek vele. Ennek megfelelően ez az 1-0 is bőven jó volt, pláne, hogy így ismét a dobogón vagyunk. Jack gólja okos volt, Donna ismét nagyot ment, így az is belefért, hogy Bacca és Niang is kihagyott sokat a kapufájuk mellett.
A válogatott szünet után a Chievo ellen térünk vissza, kemény meccsre, sok darálásra és egy kevés gólos meccsre készülünk. Eddig még csak 7 forduló ment le a szezonból, szóval olyan messzemenő következtetéseket még nem érdemes levonni, az viszont mindenképp pozitív, hogy az elmúlt 2-3 év szenvedése után végre érdeklődve várom a hétvégi meccset. Kíváncsi vagyok, hogy Donnarumma hozza-e a következő clean sheetet, hogy Locatelli ott lesz-e a kezdőben Montolivo brutál sérülése után és, hogy Bacca elég friss lesz-e, hogy kezdjen, vagy Lapagyulával megyünk neki a Chievónak.
Az elmúlt pár év bohóckodása után cseppet sem meglepő módon a visszafogott lelkesedést a teljes cinizmus és reménytelenség váltotta fel. Ennek megfelelően a többség nagyjából semmi jót nem vár a Napoli elleni meccstől, a szezontól meg pláne semmit. Ehhez képest Nápolyban ugyan kikapunk ismét, ahogy az már lassan megszokottá válik, viszont a szezon egyáltalán nem lesz olyan gyászos, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Hajtás után meglepő fordulat.
Végre
Az egészen méltatlan szezonhoz illően teljesen méltatlan utolsó bajnokink után nem sok minden maradt. Jön még egy hét fogadkozás, hogy majd a kupadöntőn megmutatjuk mekkora fasza csávók vagyunk. Vidám lesz és főleg esélyes, hogy bármi közönk is lesz majd hozzá. Mindegy is, a lényeg, hogy Silvio továbbra is elemében van.
Csendélet esernyővel
Azt hiszem a legtöbben félreértitek Brocchi kinevezését, ennél jobb dolog nem nagyon történhetett volna. Az világos, hogy Silvio nagyon nem jött ki, Szinisával, a szezon végén úgyis kitoszta volna. Akkor pedig már a nyári felkészülést is az igen nagy Brocchival kezdtük volna, akit szezon közben ugyanúgy kibaszna. Így legalább Silvio megint megmutathatta, hogy mennyire ért a focihoz, és 3 éven belül a harmadik újonc edzőt nevezte ki. Majd megy a csodálkozás, hogy középcsapatként, miért az ízes hatodik-nyolcadik helyre vagyunk jók.
Elérkezett a várva várt nap, mikor Brocchi bemutatkozott, mint a Milan új edzője. És ahhoz képest, hogy ez mennyire kevéssé tűnik ígéretes ötletnek, a Samp elleni meccs egészen rendben volt. Ami még egész bíztató volt, a clean sheet, Bacca győztes gólja és, hogy hajtás nyomait is fel lehetett fedezni a bagázson.
A 31. fordulóval jelentkezünk újra a könnyed válogatottszünet után. Lombard derbi az Atalantával, végre itt a bajnoki hajrá, amikor eldőlnek a komoly dolgok. Csak azért kár egy cseppet, hogy nekünk ehhez már sok közünk nincsen, ha csak a 6. hely megtartása a Sassuolóval szemben nem jelent valakinek kimondott örömet. Az Atalanta szinte biztos, hogy elkerülte a kiesést, szóval ha valakinek feltűnne Mauri szelleme, ne lepődjön meg.