Az ötös durván kiütött minket is, de nincs mese, ma már folytatódik ez a valami, amit egyelőre muszáj lejátszanunk. Ha nem lenne Zlatan, aki viszont van, egészen érdektelen csörte várna ránk.

Váltás, már megint – de törvényszerű volt ez, vagy csak szükséges? Lesz-e valaha újra olyan vezetésünk, mint Don Silvio volt? És legfőképpen lesz-e csapatunk?

Kegyetlen, de mégis csatak egyszerű játék ez a futball. A torinói produktummal, vagyis annak mondjuk az első 60 percével nem volt különösebb gond, sőt – viszont mindez egy kutyagumit nem ér, ha nincs veled Miss Mázli, vagyis pontosabban ha képtelen vagy eredményesen futballozni. A késeket már élezik, viszont a szúráson betöltött szerepek még igencsak kérdőjelesek.

Annyira borzasztó volt a Verona elleni, hogy azt inkább skippeltük is. Ha esetleg van valami spéci titkotok, akkor semmiképp se ezt a meccset válasszátok, mert biztos, hogy elkottyintjátok a helyett, hogy végignéznétek újra azt a 90 percet – no, hát így fordulunk rá a derbire.

Azon túl, hogy Bennacer bevethető és veszítettünk egy hetet a mercatón, tulajdonképpen semmi nem történt a szezonrajt óta. Most az újonc ellen hazai pályán meglátjuk, Giampaolo mennyire rugalmas, és hogy tényleg egy ember ennyire meghatározza-e a komplett Milan teljesítményét.

Nem feltétlen a vereséggel van a baj, azon túl, hogy persze sosem jó egy nyalókával indítani a szezont. Sokkal inkább azzal, hogy egy zsémbes öregembernek tűnik az edzőnk, akinek hiába volt az elmúlt évekhez képest egészen sok ideje és lehetősége dolgozni a rajt előtt, mintha most esnénk be a felkészülési időszak kellős közepébe.

Ha húsz év múlva megkérdezik, mondjak tíz bűnrossz meccset a csapattól, akkor bizonyára ez a kupameccs ott lesz abban a tízes listában. Ezen túl azonban még is nehezen lehet belekötni ebbe a történetbe, persze a tapsrudakat azért gyorsan leengedjük.

Tök jól néznek ki ezek a számok, amiket mostanában mutattunk, csak ugye van az, hogy ha elbuksz a nagy teszten, akkor tulajdonképen pont semmire nem mentél az addigiakkal. Ha nem is ekkora a tét ma este, de az elég sanszos, hogy bárhogy is csűrhetjük, ha tényleg van valami pozitív változás, akkor Bergamóban is ki kell borítani a lisztet.

A derbik után egy egészen más Milanra lesz szükség, az nyilvánvaló volt, hogy a Roma és a Napoli ellen nem kell és nem is fogunk dominálni végig, viszont ha… ha csapatként akarunk kinézni, akkor ezen a main nem nagyon kellene izgulni.

Szándékosan nem írok a tabelláról, mert minden és annak ellenkezője is előfordulhat a hátralévő temérdeknyi időben. Este jön a Cagliari, akik idén azért nem azt a szintet hozzák, mint korábban, télen volt is kapkodás, de egyelőre nem sok eredménnyel: konkrétan egy Empoli elleni hazai 2-2, amit a 91. percben jegyzett találattal sikerült ikszre menteni. Tegyük hozzá, a szárdok közel húsz éve, ’99 októberében szereztek utoljára pontot (!) a San Siróban, és bármennyire sem gördülékeny a játékunk, azért eldobnánk a sörünket, ha ez ma szakadna meg.

Biglia végre ott van a keretben, ami nem is az argentin játéka miatt igazán fontos, hanem ha bírna egy 10-15 percet, akkor lehetne pihegtetni picit a két emberevőt középen, mert már alaposan jóllaktak a csávók. Várhatóan ugyanaz lesz egyébként a kezdő, ami Rómában futott ki: Calha kap még sanszot, Laxaltot mondjuk megnéznénk néha a helyén – nem azért, mert komplexebb lenne, hanem a török annyira semmilyen, hogy pont nem tudjuk, mit is várhatnánk tőle, Laxalt keveset tud, de azt mondjuk egész jól.

A többibe nehezen tudunk belekötni, Piatek amíg ennyire érzi a kaput, felesleges lenne kimozgatni, szóval keep on.