Apukáim, bezár végre a bolhacirkusz, nem kell majd egy jó darabig ezelőtt a nézhetetlen fos előtt szenvednünk. Persze lesz még egy kupadöntő, amelyen majd minden bizonnyal leszopjuk a Juventust, de az olyan gála-jellegű lesz, már most érzem. Meg persze van még ez a farkasjárás is holnap este, na essünk akkor túl ezen is. Van még hátra egy óra a munkaidőből, bassza meg, akkor tudjuk le a beharangot is, ez ennyit ér. Javaslok mindenkinek egy Ctrl+F4-et.
Címkearchívumok: serie_a
Legalább mi nem esünk ki, a Frosinone viszont igen
Cimborák, nem akar szuperálni ez az új broki, nagy baj, hogy mostanában mindenki dákóval jön szembe. Viszont nem kaptunk ki, ujjé!!! Előrebocsátom, hogy dehogy néztem én végig ezt a reszelést, a Lejcseszterről néha átkapcsoltam, hogy valami impresszióm legyen arról, éppen hogy agonizálunk. Úgyhogy a fergeteges hatgólos szöcskeharcból nem láttam sokat, azt mondjuk pont igen, amikor a szakállas csávókám elsütötte a nagybrét, meg hát ugye a legvége is megvolt, amikor majdnem dobtunk egy leccsét, de oszt mégse. Hanem azért ne gyógyuljunk rá túlságosan a témára, nem ér annyit. Hajtás után villámgyorsan eltesszük gyógyulgatni a szerszámot.
Lelankadva # Hellas v Milan
Nagyszerű hangulatban, a lehető legjobb körülmények között várhatjuk a Hellas elleni csörtét, minden fasza. Pálka sporttárs nagyon találóan mondta, hogy ‘kár bármiért’, és tényleg kár lenne kiakadni akár a hétfő délután 5-ös kezdés, a tabellán elfoglalt helyezés, a csapat formája vagy akár a kellemetlen időjárás miatt. És ne feledjük, mindig van lejjebb, én például kabát nélkül hozom le a mai napot, és egyelőre szárazon megúsztam a dolgot. Úgyhogy csak lazán, vegyük csak könnyedén ezt a bohóckodást, de akár le is szarhatjuk nyugodtan. Hajtás után néhány kedv-nem-csináló sorocska.
Gránitkemény # Milan v Carpi
Tiborkáim, halmozzuk az élvezeteket, hétközben is rádolgozunk, hogy meglegyen a mennyiség. Valakik ott a métaszövinél úgy gondolták, hogy szebb lesz a világ, ha lesz mostan csütörtökön egy Milan-Carpi. Hát, akkor dicsértessék, jöjjön, aminek jönnie kell. Nem mondom, hogy meccslázban égek, de ha már úgy alakult, ahogyan alakult, akkor itt vagyok, hozzáteszem a magam szerény morzsáját, hogy aztán szerényen elvonuljak a színről, amikor majd fellépnek a pódiumra a srácok, és előállnak az E-KKO-RA faszasággal. (Mutattam, csak nem látta senki.) Naszóval, hajtás után tovább pallérozódik a broki.
Vajon mi sül ki ebből? Éles teszten a broki
Pöcsfej helyett egy igazi Farok, sej-haj, csuhajja!!! Kopasz, és kemény, mint a kád széle – Berlu papa is megirigyelhetné. Ernyedt Szinyótól búcsút vettünk, nem kell ide jugó import, ha egyszer van nekünk saját nevelésű, helyben fogant, helyben nevelkedett, helyben edződött tagunk is! Tűzzük is rá zászlónkat – mondta a Péniszkirály, majd átadta a tudást újdonsült helytartójának, így gyémánt középpályával fogjuk megcsinálni az összes lukat a Sampdoria-középpályán! Úgy betesszük nekik, hogy 3 napig mankóval fognak járni, az biztos is! Visítson az összes kékmezes ratyi, hej-hej-hej! Hajtás után toljuk neki tovább.
Megálltunk 49-nél, mint Rocky Marciano # Milan 1-2 Juve
Na, kérem tisztelettel. Áldozzunk néhány sort a tegnapi szopodának, de azért olyan sokat ne rágódjunk rajta, igazán nem éri meg. Azt gondolom, hogy pontosan azt kaptuk, amit várhattunk, nagyon nincs itt miről beszélni. 6 fordulóval a vége előtt már nem tud meglepetést okozni a csapat, tényleg csak az az egy baj van, hogy hátra van még az a 6 forduló. Hajtás után néhány szóval elintézzűk ezt a sablonos 1-2-t. És kaptok még bónuszként egy régen látott színvonalú taktikai diagramot is, megéri kattintani!
Hétköznapi csalódások # Milan 1-1 Lazio
Kedves barátaim, ha egy mód van rá, engedjétek meg most nekem, hogy ne szofisztikáljam túl ezt a posztot, lévén, aki látta a meccset, annak nem tudok újat mondani, aki meg nem, hát, annak se. Nem utolsó sorban, holnap reggel le kell vezessek 200 kilométert, kutya ez a világ, hej. Pedig akár még meg is nyerhettük volna ezt a meccset, igazán nem voltunk olyan messze tőle. Mégis, nem elsősorban az eredményen múlt, hogy ronda meccs lett ez, nagyon ronda, demó verziója a hőskor nagy derbyjeinek, szegény Sandro születésnapjának izzadságszagú megcsúfolása. Mindezt úgy, hogy egy szavunk sem lehet a játékosok hozzáállására, nem egyszer alakultak ki tumultuózus tömegek a labda körül. De oszt minek? Tudja a radai rosseb. Hajtás után 1-2 hevenyészett gondolatfoszlány, semmi több.
Karfiolleves # Milan v Fiorentina
Totális érdektelenségbe fullad a ritorno rajtja: januárban már tényleg csak a falvédőről frissen lebucskázottak várhatnak feltámadást. Látjuk, hogy mi van. És ez rossz. És még rengeteg van vissza belőle. Nem érzem magamban az erőt ehhez, és nem hinném, hogy egyedül lennék ezzel. Frusztráltságunk nőttön nő, kezdünk kiégni. Elfogynak a gondolatok. Egyre kisebb intenzitással tudjuk beleélni magunkat ebbe a fene nagy milanistaságba. Szenvtelenné válunk, kiüresedik a szurkolói lét mint olyan. Valódi érdeklődés nélkül, valójában csak önként magunkra szuszakolt kötelességtudatból ülünk még mindig a hajóban. Gépiesen jönnek egymás után az egyre kényszeredettebben teljesített teendők. De mi van akkor, ha egyszer csak kiesünk a napi-heti rutinból? Na, ez a félelmetes. Ettől valósággal rettegek. Ezért íródik meg most ez a poszt, semmi másért. Hajtás után a nagy semmi.
Jugók haza!!!
Fiúk-lányok, nekem jutott csapatunk római bajnokijának felkonferálása. A pasztázást – hála az édes jó Istennek – nem láttam, most így megnéztem egy összefoglalót, hát tényleg minden részvétem a hősiesen kitartóknak, azt hiszem, ezzel ugyan alaposan leszedálhatták magukat. Amellett, hogy ez tényleg erősen szopol kategória volt, azért gondoljunk csak bele, hol volt és mit csinált –mondjuk– 21 éve Mihajlovics? És Donadoni? És mi lett belőle? Hiába, az emberi fantázia még mindig képtelen akárcsak megközelíteni is azokat az abszurditásokat, amelyeket az Élet produkál. Grátisz. Csak neked és csak most! A helyzet egyértelmű: takarodjon az a szar szemét Mihajlovics!!! Hajtás után már a következő misterünk kommentálja az eseményeket!
Óvatos derűvel # Carpi v Milan
A borzalmas szezonkezdet, a vele járó kilátástalan játék, az arcpirító vereségek után nem esett atomjaira a csapat, talajt fogtunk, a nihil ránk nehezedő köde eloszlani látszik. Csalóka még ugyan a hézagaiba betüremkedő fénysugár, lehet, hogy nem a Naptól jön, hanem valami rohadva ég. De akkor már nagyon büdös lenne. Hát, én erősen érzek bizonyos szagokat, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ezzel az elhasznált garnitúrával létezik újjászületés, node nem is olyan fontos, hogy 1, 2 vagy 5 éven belül megint világverő csapatunk legyen, a lényeg az, hogy túl tudjuk élni ezt a kínosan hosszúra nyúló interregnumot, hogy ne gennyező sebekkel keljünk-feküdjünk hétről hétre, hanem csak egy kicsit fájjon ott, belül. Megyünk a Carpihoz, itt az alkalom, hogy megint jól érezhessük magunkat, a csapatunk meccsén.