Csirko megfejtésére még a nagyhírű Michael Cox sem jött volna rá. Nemhiába, mi magyarok tudjuk a legjobban, milyen az, amikor eladjuk, hogy hótszerencsétlenek vagyunk, inkább el is szaladunk, aztán amikor zsírosszájú ellenségeink önhitten győzelmi tort ülnének, egyszer csak megfordulunk, és elsütjük a hajóágyút. És jól felprédáljuk Európát. Pippo is szegről-végről honfitársunk, ősapja, Ozorai Pippo kiváló magyar ember volt, még akkor is, ha 1401-ben Zsigmond királlyal egyetemben Siklós vára alatt lesre futott, ha-ha. A patinás Sassuolót ezzel a taktikával aláztuk rommá, így a nemes Lazio ellen tényleg oda kellett tennünk magunkat, hogy bedőljenek nekünk. Nos, a vitézek kitettek magukért, most már tényleg csak meg kell fordulni, és szitává lőni Berisha kapuját.
krasnaja összes bejegyzése
Próbálj meg lazítani!
Az elmúlt néhány meccs után újra és újra meg kellett tapasztaljam, hogy nagyon sokan még mindig rágörcsölnek a történésekre. Nem szabad. Ha 23. században élő japán hölgyek lennénk, akkor is drága éveket veszítenénk abból a várható 100-ból, de ez ugye nem általános a blog törzsközönségére nézve. Lazítsatok. Ha nem is tudom, megmutatni, hogyan csináld, azért adok hajtás után néhány egészségügyi tanácsot, a szikét meg eldobom jó messzire, hogy ne fájjon senkinek semmi.
Tölts rá műgyantással!
Beharangozom a Sassuolót – így telnek a hétfő estéim mostanában. Régebben nagyon más volt, régebben érzelmileg is érintett egy-egy meccs eredménye. Most már csak keserűen felröhögök, ha érkezik a menetrendszerű krach – no lám, újfent bejött a kincstári pesszimizmus. Ez így nincs jól, nagyon nincs jól, hiszen mégiscsak szurkolói blogról van szó, nehogy már akkor legyen jó, amikor a legrosszabb. Mégis, -ha teszem azt- összebarkácsoltunk volna egy győzelmet szombaton – semmivel sem lett volna tőle jobb kedvem. No de, praktikus szempontból, ha nyerünk, az semmivel sem rosszabb, mintha kikapnánk, úgyhogy nyerjünk! És akkor most itt van ez az amúgy is lesajnált Olasz Kupa nyolcaddöntője, hát érdekel ez valakit? Nem baj, nyerjünk! Hajtás után szétfugázzuk Berardiék seggét!
Ne tervezgess, ne számolgass, ne ábrándozz!
Mert nincs hova, nincs miért, de főleg azért, mert így jobban jársz. Túl pozitívan jöttünk ki az elmúlt néhány hétből ahhoz, hogy ne kezdjünk el újra hinni abban, hogy most majd tényleg. Mert megvertük a Napolit, aztán pontot csentünk az Olimpicóból, ledúrtuk a Real Madridot, Cerci zsákban, a sorsolásunk is kedvező, csak két pont a harmadik hely, és a Lazio sorsolása… CSATT!!! A legót eldobod, a légvárad nem kell! Ha középcsapat vagyunk -és igen, sajnos azok vagyunk- akkor el kell fogadnunk, hogy olyan nincs, hogy hosszútávú tervezés, olyan nincs, hogy kötelező három pont. Változó körülmények közötti kisebb-nagyobb sikerrel járó evickélés, az, ami van.
2014, te …!
Mindannyian nagyon odavoltunk a szemünk előtt most már szép lassan tényleg lepergő esztendőtől, volt itt minden! Edzőváltások korábban soha nem látott rohama, mercatós ócskáskodások, kicsinyességek, szép szavak és nagy blamák, izzadságszag és beleszokás a középmezőnybe. Búcsú ettől is, attól is. A legszomorúbb az, hogy december 31. csupán adminisztratív cezúra, ugyanaz fog menni jövőre, amit eddig is megszoktunk. Node, ha már, akkor miért ne, hajtás után 12 kép meg némi szöveg alája. Continue reading
Pippo időt kért, összeállt a blokk
Ha nagy részben a külső körülményeknek köszönhetően is, de csak kibrusztoltunk magunknak egy pontot az Olimpicóban: két, papíron erősebb ellenféllel szemben úgy gyűjtöttünk össze négy pontot, hogy gólt sem kaptunk. Egyébként a Napoli-meccs előtt azt mondta nekem egy kávé mellett Pálka, hogy szerinte össze fogunk majd tudni szedni ennyit, ezzel szemben jómagam a kincstári nulla pont mellett törtem lándzsát. Éljen az optimista hozzáállás, a kedvezőnek tűnő apró jelek, és a félve kimondott előrelépés! Ami pedig az AS Roma csapatát illeti, az a veszély nem fenyeget minket, hogy de Jong kezezése miatt fogjuk megelőzni őket a tabellán májusban, ha pedig elvesztik majd a bajnoki versenyfutást, akkor valószínűleg nem minket fognak megtalálni emiatt. Hajtás után törlést kérünk, és lehozzuk a szélsőket.
Az örvendezés vasárnapja
Dübörög az Advent, a mai fordulója már az utolsó előtti volt, ami azért is spéci, mert csak ma kell rózsaszín gyertyát bevonni a képletbe, az összes többi napra fehér dukál, szóval ügyesen választottuk meg, hogy mikor nyerjünk. Ez a vasárnap Szűz Máriáé, nyilván neki szólt a clean sheet. Köszönjük, Jeremiás próféta, hogy népünk élére álltál, Jacko, hogy újra megmutattad, mi a rock and roll, Szent Fülöp, hogy lángoló szíved csak a miénk, Pablo, hogy olyan zseniális ívet rajzoltál, Jakab apostol, hogy megvédtél minket a Gonosztól, és nem utolsósorban Dániel arkangyal, hogy most nem ültettél minket fel a rezsóra. Hajtás után némi örömködés meg egy-két gondolat.
Véget ért az idegenbeli menetelés
Drámai körülmények között szenvedtünk történelmi vereséget ma délután a Marassiban: Bonaventura legendás balosa megmenthette volna Inzaghi Pintér Attila-érdemrendjét, és még de Jongnak is volt egy lövése, ami ugyan jócskán fölé ment, de erő az kétségtelenül volt benne! Mind a két gigász átérezte a találkozó fontosságát: átszellemült arcú harcosok vonultak ki alig néhány órája Liguria tartomány legszilárdabb alapzatú mohos tőzeglápjára. A nagybetűs FODBALL ünnepe volt a mai: minden nyolcméteres oldalpassz, minden egyes háromméteres turházás mögül kiviláglott a bámulatos technikai tudás denevérszárnyakat megszégyenítő könnyedsége, a sokéves taktikai képzés birtokában megnyilvánuló acélkeménységű fegyelem és a legtökéletesebb középkori lovageszményeket felülmúló humán csoda. És akkor még meg sem énekeltük a harctér történéseit a parancsnoki állásból vezénylő lángelméjű stratégákat, de hajtás után alighanem erre is sor fog kerülni.
Erőtől duzzadó 3. helyezett
Ezt most rossz volt nézni, nagyon rossz, először a szezonban. Az utóbbi években már láthattunk mindenféle ringy-rongy Milanokat, egyik szarabb volt, mint a másik. Allegrival széthullottunk, mint a koleszos párna, Seedorffal is nagyon fájt olykor-olykor, és most Pippóval is annyira megvolt az élmény, hogy komolyan felmerült, mikor szenvedtünk ennél jobban a képernyő előtt. Hál’isten gyorsan találtam rosszabbat, hiszen például a tavaly januári reggio emiliai borzadályt azért még meg sem tudtuk most közelíteni. Az meg a legnagyobb vicc, hogy bizonyos források szerint ezzel a teljesítménnyel jöttünk fel a 3. helyre. Hajtás után röviden összegzünk, és reménykedünk abban, hogy hétvégén nem ezt az élveboncolást kapjuk az arcunkba.
Haladnánk mi, csak kiszántjuk magunk alól az aszfaltot
Nem volt sok kecmec a meccs előtt: ütni kellett volna a Fiorentinát a dobogóért. Nem sikerült, jogosan vagyunk csalódottak. Ha tényleg a BL-kvalifikáció a cél (mégis mi a bánat lenne?!), akkor gyorsítanunk kell, különben alul fogunk maradni a sok, elég hasonló játékerőt képviselő csapat harcában. Láthattuk, nem vagyunk mi sokkal erősebbek a liláknál, ha éppen azok vagyunk egyáltalán, a lényeg azonban pont az lett volna, hogy legyünk elég ügyesek, célratörőek és fegyelmezettek ahhoz, hogy behúzzunk egy ki-ki meccset egy közvetlen rivális ellen. Nagy tragédia persze nem történt, majd legfeljebb leírjuk a szezon végén, hogy a részvétel a fontos. Hajtás után röviden elemezzük a látottakat.