Folytatódhat az álomhajkurászás, hiszen vasárnap az a Hellas jön szembe a San Siróban, amely csont utolsó a Serie A-ban, és nem igazán látszik, hogy mi menthetné meg őket a szezon végére: szóval amíg múlt héten végül nem történt tragédia, a Verona ellen már bármilyen játékkép esetén is eléggé redukalizálódnak a lehetséges érvek a bocs mellett. Continue reading
A borzalmas szezonkezdet, a vele járó kilátástalan játék, az arcpirító vereségek után nem esett atomjaira a csapat, talajt fogtunk, a nihil ránk nehezedő köde eloszlani látszik. Csalóka még ugyan a hézagaiba betüremkedő fénysugár, lehet, hogy nem a Naptól jön, hanem valami rohadva ég. De akkor már nagyon büdös lenne. Hát, én erősen érzek bizonyos szagokat, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ezzel az elhasznált garnitúrával létezik újjászületés, node nem is olyan fontos, hogy 1, 2 vagy 5 éven belül megint világverő csapatunk legyen, a lényeg az, hogy túl tudjuk élni ezt a kínosan hosszúra nyúló interregnumot, hogy ne gennyező sebekkel keljünk-feküdjünk hétről hétre, hanem csak egy kicsit fájjon ott, belül. Megyünk a Carpihoz, itt az alkalom, hogy megint jól érezhessük magunkat, a csapatunk meccsén.
Legalábbis ezt válaszolta Szinisa Mihajlovics a Sampdoria elleni meccs előtt. Mindenesetre azt azért megnézhetjük, hogy ez tényleg így lesz-e: Bertolacci hiánya továbbra is ennyire érzékenyen fog-e érinteni minket, Montella személye jelenthet-e jóval többet a Sampnak, mint nálunk a szerbé, és mi van akkor, ha van egy relatíve kipihent Baccád. Continue reading
Váratlanul, mondhatni derült égből villámcsapásként ért ez a derby, a vele együtt járó beharangoztatási kötelezettséggel együtt. Még a hét elején elvállaltam, mert jó fiú voltam, aztán kiment a fejemből, és most utolért. Juventus-Milan. És nem akar megmoccanni az a bizonyos. Az elmúlt két hét hullámvasútja norvégokkal, Fülöppel, Párizzsal, meg a szokásos hétköznapi húsdarálóval zárójelbe teszi ezt az ötszázforintos pezsgőlocsolást. Mert odaírhatják egy olyan kép alá, amelyen Mihajlovic, Montolivo és Abate ülnek egy asztalnál, hogy ‘top-flight classic‘, de én inkább a Dacia Sanderót reklámoznám az illető urakkal, vagy a Lehel téri nejlonzacsis csokis nápolyit, bár annak nem kell reklám, az eladja magát. És igen, nyugodtan a szememre lehet vetni, hogy ezzel a múltba révedős, mindent leszarozós, százszor elcsépelt olcsó fogással megúszom az „érdemi elemzést”. Hajtás után nincsen érdemi elemzés.
A héten Mihajlovics gondjai gombamód elkezdtek szaporodni, amire össze is rántotta a csapatot, sőt, a komplett stábot egy közös vacsorára – ilyenre mondjuk nagyon rég nem emlékszem már, persze kapott jócskán publicitást is az esemény. Viszont tartományi derbi lészen’ szombat este, jónehán’ kérdéssel. Continue reading
Meg az, hogy igazi fokmérő. Mert körülbelül erről szólhat a Lazio elleni meccs: Mihajlovics nem győzte hangsúlyozni, hogy ki, mi, miért és mennyire fontos, szóval ebben lehet valami. Mondjuk ha tényleg odapörkölnénk a lómaiaknak estére, az lehet, hogy fontos lenne. Continue reading
Kedves barátaim, végre itt a várva várt derby!!! A csupán 2 éves múltra visszatekintő patinás párharc méltó folytatása következik a San Siróban ezen a napsütéses október végi vasárnap délutánján. A másfél milliós Milánót, de nem túlzás állítani, hogy egész Olaszország, sőt, a világ futballszerető közönségét lázba hozta az évszázados uralkodó északi gigász AC Milan és a feltörekvő vidéki trónkövetelő Sassuolo csatája, a harc, amelyben nincs annyi vér, verejték és szenvedés, amennyi drága lenne a jutalmul járó dicsőségért cserébe. De több ez, sokkal több, mint egy egyszerű futballmérkőzés, itt kérem valóságos társadalmi eseményről van szó, máskülönben nem Bertolacciról pletykálnának a város szépei a fodrásznál, és nem lehetne Zapata-mezben bárkit leszólítani a színházban. Hajtás után aláállunk.
Az Eb-selejtezők izgalmai után végre folytatódik a világ legszínvonalasabb bajnoksága a világ legeredményesebb csapatával, amelyet a világ legeredményesebb elnöke vezet a világ legkopaszabb transzfergurujával együtt. Az izgalmakat pedig csak fokozza, hogy a Bl-helyért küzdő méltán népszerű torinói csapattal mérheti össze erejét a világ legbalkánibb maestrója. Ennek örömére új, meglepetés felállással készülünk, állítólag 4-3-3 lesz, de még az is lehet, hogy egy trükkös 4-4-2.
Hűvösödnek az éjszakák, egyre csípősebb a levegő reggelente. Kabát nélkül nem látsz senkit már a buszmegállóban, csak a cefet söreinktől elázott német turisták nem fáznak már egy szál pólóban. De a víz, a Balaton vize még nekik is hideg, senkit sem zavar már a madárszar a stégeken, pedig most aztán de jól be tudna hűlni az a pár doboz sör. A kertben is sorra potyognak lefelé a zöld paradicsomok, nem nekik való ez az idő már. Így vagyunk ezzel mi is, milanisták, elmúlt a nyár, az az időszak, ami a legjobban áll nekünk a sörmeccsekkel, a sajtótájékoztatókkal és a mercatóval. Node mindez már elmúlt, szegény gallianik sem ciripelnek a fűben. De lesz-e vénasszonyok nyara? Milan-Napoli holnap este.
A hétközi udinei közel sem sétálgatásból álló etap is rávilágított arra, hogy ez a Milan még messze nem az, amelyik bármikor hátradőlhet – ugyanakkor kivételesen ezt nem sikerült most teljesen elrontani, és megint elléptünk +2 pontra a Juventustól. A griffeknél sem várhatunk alapjaiban mást, feltéve,de több izgiséget is tartogat a vasárnapi ebéd. Continue reading