Próbáltam valami értékelhetőt írni erről a meccsről, de nagyon nehéz lenne, mert maga a csapat teljesen értékelhetetlen volt. Már az első 20 percben sejthettük a sorsunkat, mivel gyakorlatilag a félpályát sem sikerült átlépnünk, teljesen domináltak minket a hazaiak. Vajon csak visszaléptünk kicsit a januárba, és szerdán már helyreállnak a dolgok, vagy az előző négy meccs volt a kivétel, és további szenvedésre számíthatunk? Ez a tovább után még nem derül ki, az viszont igen, ki volt az egyetlen értékelhető emberünk, és kik jelentették a legnagyobb csalódást szombat este.

Ez most nagyon rendben volt, úgy játszottunk és nyertük meg ezt a meccset, mintha a katasztrofális január nem is létezett volna, a tavalyi bajnokcsapat magabiztossága és minősége látszott a pályán. Az Atalantát megverni mindig külön öröm, pláne ilyen dominánsan, és még két nagy visszatérés is történt – szóval ez gyakorlatilag egy tökéletes vasárnap este lett, Gasperini helyett mi táncolunk ezúttal is, neki meg maradt a szendvicsdobálás.

Kollégák, visszatér a kapuba Mike Maignan.

Lehetne ennek hosszú bekezdéseket szentelni, de szerintem nem kell.

Elég ránézni a fenti fotóra, meg visszaemlékezni az elmúlt hetekre, hónapokra.

Persze nem hátrány, hogy az előző meccseket kapott gól nélkül le tudtuk hozni, sőt, ez bizony három darab 1-0 win sorban, nyílván óriási előrelépés, ha azt nézzük, mik mentek, viszont a Serie A címvédőjétől reális elvárás, hogy futballcsapatra emlékeztető produkciót tegyen ki az asztalra, szóval elalélni nincs nagyon hova. Hajtás után rövid felvezetés.

Continue reading →

Continue reading →

A keddi kiharcolt nagy győzelem után egy papíron könnyebb, önbizalom építésére szolgáló meccs vár ránk, de a valóság az, hogy a Monza jó kis csapattá nőtte ki magát a szezon második felére, úgyhogy kőkemény 90 percre kell számítani. Újabb teszt ez a bevezetett formációnak és a szervezettségnek, kiválóval kellene átmenni ezen is, mert a BL helynek nem szabad ilyen elhullajtott pontokon múlnia.

Régóta vártunk erre, végre BL egyenes kiesés meccset játszhattunk a San Siroban, és az előzetes várakozások és (részemről) alacsonyabb elvárások ellenére győzelemmel is sikerült visszatérni erre a színtérre, ez pedig rohadt sokat jelen most ennek a csapatnak és minden szurkolónak. Életjeleket mutatunk, a szervezettség visszatért, a motiváció nagyon a helyén volt, és nem várt hősei lettek az estének – ez pedig lökést adhat, esetleg még továbbjutást is érhet.

Zsinórban 7 nyeretlen meccs, 5 vereség, számtalan megalázó eredmény, ezt mutattuk fel az utóbbi egy hónapban, belegondolni is rossz, mekkorát fordult a világ. Nem is lehet ilyenkor nagy okosságot mondani egy következő meccsről, egyszerűen tényleg csak nyerni kéne valahogy végre, szomorú, de itt tartunk. A tovább után inkább megnézzük, mi vezethetett el ehhez a példátlan széteséshez, a kommentek között pedig várjuk a véleményeket, este pedig talán a visszatérhetünk a helyes útra is, ez egyelőre erősen feltételes mód.

Continue reading →

Continue reading →

Nehéz mit mondani, mert ki akar erről a meccsről többet hallani. Sokat lehetett gondolkodni a szuperkupa bukta után, és talán mindenki úgy volt vele, hogy az a mélypont, ennél lejjebb már úgysem mehetünk – hát nem így lett. Az Atalanta elleni 5-0 óta a legmegalázóbb vereségünket szenvedtük el, ez pedig lehet egy korszakot is keretbe foglal egyben. Nagy a baj, és nem csak a pályán lévő dolgok miatt aggódhatunk, a BL helyről való lecsúszás pedig egyre valószínűbb opciónak tűnik.