A 31. fordulóval jelentkezünk újra a könnyed válogatottszünet után. Lombard derbi az Atalantával, végre itt a bajnoki hajrá, amikor eldőlnek a komoly dolgok. Csak azért kár egy cseppet, hogy nekünk ehhez már sok közünk nincsen, ha csak a 6. hely megtartása a Sassuolóval szemben nem jelent valakinek kimondott örömet. Az Atalanta szinte biztos, hogy elkerülte a kiesést, szóval ha valakinek feltűnne Mauri szelleme, ne lepődjön meg.
A Chievo érkezik vasárnapi ebédre, Mihajlovics megterít, Berlusconi pedig dalra fakad, ha már jó ebédhez szól a nóta. A Sassuolo elleni vereség óta kiderült, hogy Szinisa biztosan máshol hegyezi tovább a zabot, hogy utána mégis visszakozzon mindenki. Szóval továbbra is ott tartunk, hogy ha minden igaz, jövőre is lesz edzőnk.
A Sassuolo ellen valószínűleg amíg élünk, addig mindig óvatosnak kell lennünk – persze, hol van már Berardi mesternégyese, na meg a 25-ös sem boldogít bennünket hátul, viszont Mihajlovics felépítetté szériájának talán legkomolyabb kihívása jön vasárnap délután. Közel sem a tabella miatt. Continue reading
Fiatalok, aki ennek a posztnak a helyére valami terjengős litániát várt, az tegye a szívére a kezét, és sorolja fel, hogy miket ivott össze előző este. A nagy többségnek valószínűleg lesz jobb dolga, minthogy hétközben egy megye kettes gárda elleni előnyből várt kupavisszavágó elé leüljön. A döntő az már persze más lesz, annak majd megadjuk a módját, majd lesz ám kép is a posztban, aztán az öfiben majd mindenki tízest kap, mondván, olaszkupa-győztes, és akkor majd jön az Enzo, és szóvá teszi, hogy Béla mér tízes. Egyelőre azonban hasonló cirkalmasságok nem érkeznek, hanem csak egy kutyafuttában idevetett valami. Continue reading
A nápolyi melós iksz után jön öt olyan meccs, amit nem lepődnénk meg, ha mindet behúznánk – jó, persze még ez sem biztos, hogy sok mindenre elég, de ezt itt le is állítanám. Egyelőre van stabilitás meg d#, aztán hogy ez egy ilyen igencsak letört szarvú Torino ellen konkrétan mit fog érni, arra talán öt öregasszony sem tudja a választ. Arra meg pláne nem, hogy mi az, amit elvárnak Mihajlovicstól. Continue reading
Az ilyen helyeken általában széthajtott, kiégett, sokat káromkodó emberek végzik a maguk majom munkáját, néha azért félreteszik a kagylót, vagy beloggolnak egy kamumítingre, oszt lemennek cigizni a flaszterra. Nos, ez a mostani nem a Váci úton található, hanem egy igazi mediterrán helyen, éppen ezért az előbbi sztereotípiák sem ültethetőek át rajtuk csak úgy. Valóban, ez a Napoli cseppet sem kieégett, egyáltalán nem egysíkú, de talán azért egy picit kimerült. Ez lehet az esélyünk ma este, de ehhez először magunkon kellene segítenünk. Kép nélküli felvezető az esti derby elé. (Akinek vizuális élmény kell, az nézegessen csöcsöket.) Hajtás után is bezavar a tetves t9. Continue reading
Egy hétnyi pihenő után újra nekifutunk egy hazai kötelezőnek. Azt a Genoat fogadjuk, akikkel a mercatos szívességeik miatt annyira jól bánunk, hogy hazai környezetben utoljára csekély három és fél éve vertük meg. Viszont van amiért ők is hálásak legyenek, hisz olyan játékosokat kaptak tőlünk bagóért, mint az eurómilliókat érő Cerci, vagy a nagy spanyol ígéretként számon tartott Suso. De mi sem panaszkodhatunk, hisz megkaptuk Kuckát és Antonellit, na meg sokak szerint az Ők érdemük, hogy Niang megtanult gólt lőni. Baráti meccs lesz ez, sok-sok volt játékossal, kevés faulttal, és ugyanennyi góllal.
Az utóbbi idők jó szereplései, és eredményei után az olasz sajtó már arról beszél, hogy a Milan visszatért a BL indulásért vívott harcba. Valahol igazuk van, hisz a tegnap döntetlent játszó, jelenleg harmadik Fiorentinának 7 pont az előnye velünk szembe, és egy ma délutáni győzelemmel, ez rögtön csak négy egység lenne. Viszont néhány jobb meccs után ez még egyáltalán nem igaz, annak ellenére sem, hogy a Fiorentina után, nemrég az Intert is megcsaptuk, és csapatként kezdünk kinézni. A fejlődés legnagyobb értékmérője csak ezután jön, amikor két otthoni kötelező meccs vár ránk a nápolyi kirándulás előtt. Ha ezek meglesznek, akkor talán beszélhetünk BL esélyekről. Continue reading
Komák, már jó rég nem írtam nektek, ami nem biztos, hogy akkora nagy probléma – nektek, igaz, nekem se lenne, ha nem az lenne a dolog hátterében, hogy egész nap dolgozom. Mindegy. Meccset idén nem nagyon láttam, leszámítva a dicsőséges római döntetlent. Az már idén volt, ha minden igaz. Azóta viszont legyalultuk a Fiorentinát, ikszeltünk Empoliban, és előnyt szereztünk Sándorfalva ellenében is, hogy mintegy ráadásként széjjelcsapjuk az Intert. Daliás idők. Elvileg most nagyon megy, ennek ellenére a nagy többséget sem lepné meg egy szicíliai döntetlen szerda estére. Hajtás után színtelen-szagtalan felvezető.
Valamennyivel esélyesebbnek írt bennünket a TippMix szombat reggel, de valahogy nagyon nincs az az érzésem, hogy ez valóban is így lenne. Nem csak a közhely miatt, mi szerint egy derbin gyakorlatilag semmi sem számít az előzmények tekintetében, de a vasárnapi meccsen jóval inkább a nyomás elkerülése a cél, mintsem a három pont megszerzése. Continue reading